Démonokkal harcoló....

Angyalok földjén hulló zápor s viharok, 
Lelkek kacaja aranyozza be a holdat,
Katarzis, suttogás, hol vagytok tévelygő démonok?

Arcotokat nem látni, de köztünk jártok, 
Érezni viharos lépteiteket, és
Keserűségeitekkel feldúljátok életem.

Sötét lelkek, gúnyos emberek,
Rosszkor voltam folyton, rossz helyen....
Mindenhol ott vagytok velem, ezt már el nem kerülhetem!

Bukott angyalok vagytok, a fény ellenségei
Fekete szárnyatokon ott a gonoszság jele,
Kértem, hagyjátok lelkem, mégsem szabadulhatok tőletek...

Bármerre nézek, csak a végtelen fájdalom körülöttem,
Keserű élet, monoton éjszakák,
Bárcsak lenne erőm változtatni rajta, de nem engedtek el....

Szárnyalni szeretnék, de letöritek szárnyam, 
S folyton idő kell, mire felállok,
S színlelni azt, hogy igenis erős vagyok.

De az leszek, s átírom a sok hamisságot,
Küzdök, amíg a sötétségből felül nem emelkedik a fény,
S amíg győzni fog, ami igaz.

Álarc mögött

Játszhatsz szerepeket,de előbb-utóbb lehull az álarcod és kiderül ki is vagy valójában. Megjátszhatod a "nagy barátot", a "hős szerelmest",de örökké nem csaphatsz be másokat... Vagy ők jönnek rá kis játszmádra, vagy te magad taszítassz el magadtól egyik napról a másikra embereket, míg végül nem számíthatsz senkire. Azt kapod,amit másokkal tettél. Egy klasszikus mondás szerint "a fagyi visszanyal".A végén már bánhatod miért nem voltál őszinte,akiknek ártottál,már úgysem állnak szóba veled, hisz tudod bizalmat könnyű megszerezni, és ugyanilyen könnyű eljátszani is. Sajnos vannak ilyen emberek is, ún."érzelmileg nullák",akik szemrebbenés nélkül képesek a szemedbe hazudni,jópofizni,barátot játszani. Te meg bedőlsz nekik, segítessz rajtuk, míg hátba nem támadnak. Aztán a saját károdon megtanulod értékelni az életet, lezárod magadban a rossz dolgokat és újra nyitott leszel a világra. Nagyon fontos ne zárd be magad a csalódások ellenére sem, mert mindig lesznek/vannak olyan emberek, akik szeretnek és feltétel nélkül elfogadnak olyannak, amilyen vagy! :) Az "érzelmi nullákkal" való kapcsolatod pedig fogd fel úgy, hogy igen, tanultam belőle, ilyenné nem szeretnék válni, ilyen embert nem szeretnék a környezetemben se látni és jobban megválogatom a barátaimat. Életünk tanulási folyamat része, folyamatos interakcióba kerülünk emberekkel, nem zárkózhatunk el a rossz élmények elől sem, de ezekben is meg kell látnunk a szépet. Mert a világról alkotott ismereteinket gazdagítják! Egy darabig fájó pont, amíg megszokod, hogy kiléptek az életedből,de belátod neked jobb így,és még rengeteg alkalmad lesz új ismeretségek szerzésére. Az élet túl rövid, hogy olyan emberekre pazaroljuk életünket, akik nem érdemlik meg a bizalmunkat !

Dark Fairy

Egyéniség

És a szürke tömegben meglátod... nem más Ő, mint egyéniség. Jöttét messziről kiszúrod, kiemelkedik a "szürkék" közül, mert ő ARANY. Fénylik, sugárzik, ragyog, egyszerűen nem tudod nem észrevenni, akár kedveled , akár nem, van benne valami különleges, ami másokból hiányzik, valami kiemeli őt a többiek közül...

Művész Ő, aki külsőségekben is kifejezi sajátos lelkivilágát, érzelmeit. Nagyon is tisztában van azzal, hogy ami lelkünkben ragyog, külsőleg is látszik ! Öntudatos, tisztában van saját képességeivel, és ezt ki is meri fejezni, akár elnyeri a köz tetszését, akár nem, és ez ragyogtatja őt. Azok, akik ezt nem merik meglépni kritizálják Őt, ez talán a legkönnyebb dolog, mielőtt meg nem ismerünk valakit, rögtön kritikákkal illetni...   Márpedig fel kellene ismernünk, hogy a különlegesség nem bűn, csak sokan nem képesek mélyebbre látni a felszínnél vagy épp nem képesek felismerni, hogy többre is képesek lennének...


Dark Fairy

Pillantás...

Egy pillantás... amikor úgy érzed, hogy a másik fél pillantása a szívedig hatol és a tied pedig övébe...  

Amikor a szemedbe néz, elveszted az önkontrollod, az időérzéked, mindent...mintha más világban találnád magad, ahol csak Te és Ő léteztek... Csodálatos, semmihez sem fogható érzés, ha a szemedbe néz és te az övébe... Mindig azokat a szemeket akarod magad előtt látni... akarva, akaratlanul a rabjává válsz, megszereted...

Ha meglátod a torkodban dobog a szíved, és a mennyországba kerülsz, Ő a te ördögi Angyalod...

Felemel, majd eltaszít, s ha távozik újra a valóságban találod magad, ami mindig rideg és kopár nélküle...  Elérhetetlennek tűnik... De mégis olyan szép ! Mégis harcolsz, mert gyönyörű és mindent megteszel, hogy a tiéd lehessen, mert Ő a te másik feled....és mert szereted....

Te vagy az arc a fejemben, aki forgószelet támaszt, amikor találkozik a tekintetünk. Pillantás, amely regényt ír bennem, mégsem mérhetem fel szóval az értelmét. A szemek, a tekintet, mely sokat mond. Az árnyékomba burkolózva találtál rám, mint horizonton a nap fénye. Te vagy az arc, melyet magamban hordok, az arc, amely figyel, az arc, amely felébreszt, amikor lehunyom a szemem, az arc, aki Te vagy, az arc, aki hall engem belülről, mélyen a bőröm alatt, túl a húson, s csonton. A részem vagy. Te nem is tudod, hányszor, de hányszor üvöltök bele az éjszakába, torkom szakadtából kiáltom neved az álom mezsgyéin, mert a valóság hallgatásra ítél, beforrasztja ajkaim! Nem szólhatok Rólad senkinek! Pedig legszívesebben ismerősnek, ismeretlennek kihúznám magam a büszkeségtől Rád nézve „ Ő az!!"

xx Dark Fairy xx

Every Teardrop Is A Waterfall

Mindannyian találkozunk valakivel, aki képes megváltoztatni minket, akár pár órára, akár egy egész életre. Ritka amikor olyan valakivel hoz össze a sors, akinek helyt adnánk életünkben egy egész életen át...Bizonyára vannak ilyen szerencsés emberek is... Sokat csalódunk emberekben, akikben eddig megbíztunk , akiknek elárultuk legféltettebb titkainkat is, ám ők kegyetlenül visszaéltek mindennel, amit adtunk nekik. Akár barát volt, akár szerelem...  Azonban ennek ellenére újra felállunk, és bízni kezdünk... Mert emberek vagyunk, és vágyunk arra, hogy minket is megértsenek... újra meg újra... örök körforgás ez... Szeretünk , majd csalódunk... majd újra kezdődik minden elölről... Mindannyian azt kívánjuk, bár ne történne meg velünk, bár könnyebb lenne elérnünk a boldogságot... Azonban vannak, akik útját állják annak, hogy boldogok legyünk, ebben lelik örömüket szegényes lelkiviláguk mellett... Talán szánalmasak, talán sajnálatra méltóak, mert az ilyen emberek nem boldogok, abban amiben élnek.. Csak áltatják magukat. Kérdem én mi értelme úgy élni, hogy nem boldogok? Lehet így élni egyáltalán? Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy olyan életet éljünk, amiben boldogtalanok vagyunk... Hát nem így van? Szerintük nem, mert belekényelmesednek egy szerepbe, amiről azt hiszik, hogy 'boldogságnak' nevezhető. Mert azt hiszik ennyi adatott nekik... Megcáfolom , minden ember megérdemli a boldogságot, olyan emberek mellett, akik megbecsülik a társaságát és szeretetet adnak neki. Ennyi a kulcsszó, csak ehhez a boldogtalanok szemét kell felnyitni,semmi más dolgunk nincs...
xx Dark Fairy xx

About Music And Life / A zenéről és az életről

Hogy mit jelent nekem a zene? 

Ez ugyebár nem egy eldöntendő kérdés, nem is egyszerű megfogalmazni. Közhellyel élve talán zene nélkül nem élet, az élet.... Talán sokan vélekednek ugyanígy... Bár nem tudják megragadni miért is állnak ennyire közel egy jól megszokott dallamhoz. Ez egyszerű, hiszen minden ember életében vannak jobb és rosszabb pillanatok, hol hullámvölgyek, hol boldog részek, ez mindannyiunkban közös. Bár vannak emberek, akik életében talán több hullámvölgy is jutott, mint kellene... 'Such As Life!' Nem egyforma... Talán nem is kell annak lennie, talán ezért szép, talán ezért nem, mindenki döntse el maga, de mindenképp sokat ér!

A legfontosabb, hogy tűzzünk ki egy valós célt, amihez tartjuk magunkat... hiszen céltalanul  bolyongani az életben meglehetősen butaság lenne... sőt értelmetlen... A lét lényege, hogy kibontakoztassuk, ami bennünk van. Valahol mindenképp el kell kezdeni, aztán a sors megadja a módját, mit kezd velünk. A sorsunk előre megírt forgatókönyv szerint alakul, és nekünk kell eldöntenünk élünk-e ezzel az isteni ajándékkal vagy sem. Sokan elpazarolják a tehetségüket ostoba dolgokra, hiszen a világ(pontosabban a körülöttünk élő befásult emberek) nem adja meg számunkra a lehetőséget, hogy megfelelően kibontakoztathassuk SZÁRNYAINKAT... De miért nem? Miért hagyjuk magunkat? Mért kellene hagynunk, hogy sablonok szerint éljük életünket? Miért nem lázadunk ellene? Ezek egyenlőre megválaszolatlan kérdések, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Hiszen eleve adott számunkra a lehetőség, hogy mások legyünk, mint a többi ember, de miért nem élünk vele? Talán mert így kényelmes, hisz mindenki így tesz, úgy vélekedünk.. Kevés bátor ember él közöttünk, aki szembe mer menni az álmaival, és megvalósítja azokat. Az a baj, túl kevés... Pedig lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk valamit elérni, de túl sokat törődünk a környezetünk véleményével. Pedig harcolnunk kell, ez az egyetlen út a boldogság felé, ezt be kell látnunk végre....

xx Dark Fairy xx