Mindannyian találkozunk valakivel, aki képes megváltoztatni minket, akár pár órára, akár egy egész életre. Ritka amikor olyan valakivel hoz össze a sors, akinek helyt adnánk életünkben egy egész életen át...Bizonyára vannak ilyen szerencsés emberek is... Sokat csalódunk emberekben, akikben eddig megbíztunk , akiknek elárultuk legféltettebb titkainkat is, ám ők kegyetlenül visszaéltek mindennel, amit adtunk nekik. Akár barát volt, akár szerelem... Azonban ennek ellenére újra felállunk, és bízni kezdünk... Mert emberek vagyunk, és vágyunk arra, hogy minket is megértsenek... újra meg újra... örök körforgás ez... Szeretünk , majd csalódunk... majd újra kezdődik minden elölről... Mindannyian azt kívánjuk, bár ne történne meg velünk, bár könnyebb lenne elérnünk a boldogságot... Azonban vannak, akik útját állják annak, hogy boldogok legyünk, ebben lelik örömüket szegényes lelkiviláguk mellett... Talán szánalmasak, talán sajnálatra méltóak, mert az ilyen emberek nem boldogok, abban amiben élnek.. Csak áltatják magukat. Kérdem én mi értelme úgy élni, hogy nem boldogok? Lehet így élni egyáltalán? Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy olyan életet éljünk, amiben boldogtalanok vagyunk... Hát nem így van? Szerintük nem, mert belekényelmesednek egy szerepbe, amiről azt hiszik, hogy 'boldogságnak' nevezhető. Mert azt hiszik ennyi adatott nekik... Megcáfolom , minden ember megérdemli a boldogságot, olyan emberek mellett, akik megbecsülik a társaságát és szeretetet adnak neki. Ennyi a kulcsszó, csak ehhez a boldogtalanok szemét kell felnyitni,semmi más dolgunk nincs...
xx Dark Fairy xx
xx Dark Fairy xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése