Pillantás...

Egy pillantás... amikor úgy érzed, hogy a másik fél pillantása a szívedig hatol és a tied pedig övébe...  

Amikor a szemedbe néz, elveszted az önkontrollod, az időérzéked, mindent...mintha más világban találnád magad, ahol csak Te és Ő léteztek... Csodálatos, semmihez sem fogható érzés, ha a szemedbe néz és te az övébe... Mindig azokat a szemeket akarod magad előtt látni... akarva, akaratlanul a rabjává válsz, megszereted...

Ha meglátod a torkodban dobog a szíved, és a mennyországba kerülsz, Ő a te ördögi Angyalod...

Felemel, majd eltaszít, s ha távozik újra a valóságban találod magad, ami mindig rideg és kopár nélküle...  Elérhetetlennek tűnik... De mégis olyan szép ! Mégis harcolsz, mert gyönyörű és mindent megteszel, hogy a tiéd lehessen, mert Ő a te másik feled....és mert szereted....

Te vagy az arc a fejemben, aki forgószelet támaszt, amikor találkozik a tekintetünk. Pillantás, amely regényt ír bennem, mégsem mérhetem fel szóval az értelmét. A szemek, a tekintet, mely sokat mond. Az árnyékomba burkolózva találtál rám, mint horizonton a nap fénye. Te vagy az arc, melyet magamban hordok, az arc, amely figyel, az arc, amely felébreszt, amikor lehunyom a szemem, az arc, aki Te vagy, az arc, aki hall engem belülről, mélyen a bőröm alatt, túl a húson, s csonton. A részem vagy. Te nem is tudod, hányszor, de hányszor üvöltök bele az éjszakába, torkom szakadtából kiáltom neved az álom mezsgyéin, mert a valóság hallgatásra ítél, beforrasztja ajkaim! Nem szólhatok Rólad senkinek! Pedig legszívesebben ismerősnek, ismeretlennek kihúznám magam a büszkeségtől Rád nézve „ Ő az!!"

xx Dark Fairy xx