Angyalok földjén hulló zápor s viharok,
Lelkek kacaja aranyozza be a holdat,
Katarzis, suttogás, hol vagytok tévelygő démonok?
Arcotokat nem látni, de köztünk jártok,
Érezni viharos lépteiteket, és
Keserűségeitekkel feldúljátok életem.
Sötét lelkek, gúnyos emberek,
Rosszkor voltam folyton, rossz helyen....
Mindenhol ott vagytok velem, ezt már el nem kerülhetem!
Bukott angyalok vagytok, a fény ellenségei
Fekete szárnyatokon ott a gonoszság jele,
Kértem, hagyjátok lelkem, mégsem szabadulhatok tőletek...
Bármerre nézek, csak a végtelen fájdalom körülöttem,
Keserű élet, monoton éjszakák,
Bárcsak lenne erőm változtatni rajta, de nem engedtek el....
Szárnyalni szeretnék, de letöritek szárnyam,
S folyton idő kell, mire felállok,
S színlelni azt, hogy igenis erős vagyok.
De az leszek, s átírom a sok hamisságot,
Küzdök, amíg a sötétségből felül nem emelkedik a fény,
S amíg győzni fog, ami igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése