Játszhatsz szerepeket,de előbb-utóbb lehull az álarcod és kiderül ki is vagy valójában. Megjátszhatod a "nagy barátot", a "hős szerelmest",de örökké nem csaphatsz be másokat... Vagy ők jönnek rá kis játszmádra, vagy te magad taszítassz el magadtól egyik napról a másikra embereket, míg végül nem számíthatsz senkire. Azt kapod,amit másokkal tettél. Egy klasszikus mondás szerint "a fagyi visszanyal".A végén már bánhatod miért nem voltál őszinte,akiknek ártottál,már úgysem állnak szóba veled, hisz tudod bizalmat könnyű megszerezni, és ugyanilyen könnyű eljátszani is. Sajnos vannak ilyen emberek is, ún."érzelmileg nullák",akik szemrebbenés nélkül képesek a szemedbe hazudni,jópofizni,barátot játszani. Te meg bedőlsz nekik, segítessz rajtuk, míg hátba nem támadnak. Aztán a saját károdon megtanulod értékelni az életet, lezárod magadban a rossz dolgokat és újra nyitott leszel a világra. Nagyon fontos ne zárd be magad a csalódások ellenére sem, mert mindig lesznek/vannak olyan emberek, akik szeretnek és feltétel nélkül elfogadnak olyannak, amilyen vagy! :) Az "érzelmi nullákkal" való kapcsolatod pedig fogd fel úgy, hogy igen, tanultam belőle, ilyenné nem szeretnék válni, ilyen embert nem szeretnék a környezetemben se látni és jobban megválogatom a barátaimat. Életünk tanulási folyamat része, folyamatos interakcióba kerülünk emberekkel, nem zárkózhatunk el a rossz élmények elől sem, de ezekben is meg kell látnunk a szépet. Mert a világról alkotott ismereteinket gazdagítják! Egy darabig fájó pont, amíg megszokod, hogy kiléptek az életedből,de belátod neked jobb így,és még rengeteg alkalmad lesz új ismeretségek szerzésére. Az élet túl rövid, hogy olyan emberekre pazaroljuk életünket, akik nem érdemlik meg a bizalmunkat !
Dark Fairy
